Te is azok közé tartoztál – esetleg tartozol –, akik világ életükben utálták a matematikát? Semmi baj, nyugodj meg, amiről most szó lesz, ahhoz nem kell több matematikai tudás, mint amit egy hat éves gyerek amúgy is tud. Tehát nem kell kapaszkodni, nyugodtan olvasd tovább soraimat.

Korunk – bizonyos szempontból – a tudomány kora. A tudományok királynője pedig a matematika. Bár azt gondolom, hogy a tudományos eredmények igazságtartalmát nem nagyon lehet elvitatni, mégis valami gond van ezzel a látásmóddal. Miről van szó? A matematika egy steril, homogén világgal, pontosabban ennek a világnak egy szeletével foglalkozik. Márpedig a világ sem nem homogén, sem nem olyan kicsi, hogy egy egyenletben elférne minden következmény. A matematikában léteznek az alapműveletek – összeadás, kivonás, szorzás, osztás -, és ezek teljesen tiszták, egyértelműek, össze nem keverhetők. A valóságban viszony egy-egy művelet más műveletet is magában foglal, az alapműveletek soha nem jelennek meg tiszta formában.

Az összeadás és kivonás még elképzelhető önmagában, de csak abban az esetben, ha a világ csak egy kisebb részét figyeljük. Ha van két almám – mondjuk egy tálban –, és ehhez hozzáadok még egy almát, akkor az összeadás műveletét hajtom végre? Nem, a kivonást is, hiszen ahhoz hogy a tálba tegyek egy almát, valahonnan el kell, hogy vegyem azt. Ugyanez a kettőség jelenik meg a kivonás műveletében is. Ha a tálból elveszek egy almát, akkor a tál szempontjából ez a művelet kivonás, pedig az ember általában mégiscsak azért vesz el egy almát a tálból, hogy aztán azt hozzáadja valamihez. (Legtöbbször önmagához.)

Az összeadás és kivonás tehát azt fejezi ki, hogy van egy vizsgált rendszer, amibe érkezik, vagy abból távozik egy tárgy. A tárgy persze létezik a művelet előtt és után is, de ez a művelet pont a rendszer határán történő átlépését mutatja meg. A valóság abból a szempontból is bonyolultabb, hogy amíg a matematika homogén tárgyakkal dolgozik – példánkban ez egy alma –, addig a valóságban sokszor a tárgyak maguk is változnak a művelet során. Ahhoz hogy a világhoz hozzáadjak egy autót, ahhoz csavarokat, fémlemezeket, műanyagot, gumit, üveget kell elvennem. Az aritmetika nem tud foglalkozni olyan összeadással, hogy mennyi egy csésze kávé + fél csésze tejszín.

A másik két alapművelet – a szorzás és osztás – szintén máshogy működik a matematikában, mint a valóságban. Ez a két alapművelet a vizsgált rendszeren belül működik, és alapvetően nem mennyiségi, hanem minőségi jellege van. Attól, hogy egy tortát elosztok három részre, attól még ugyanannyi tortám van, csak máshogy néz ki. Érdekes módon az osztás alapvetően a szorzás igényéből következik. Miért is vágnék fel egy egész tortát három részre? Hogy három valamit, három szeletet kapjak. Azzal, hogy a tortát három részre vágtam, tulajdonképpen az entitások számát szoroztam meg hárommal. Az osztás ezenfelül sokszor a kivonás műveletét is magában foglalja. Ha azt mondom, hogy van 1/3 tortám, az nem csak azt jelenti, hogy egy egész tortát három részre osztottam, hanem azt is, hogy ebből kettőt kivontam a vizsgált rendszerből.

A szorzás is magában foglalja az ellentétpárját, még ha ez elsőre nem is annyira egyértelmű. Én napi 8 órát dolgozom. Ha egy héten 5 munkanap van, akkor hány órát dolgozom egy héten? Egyszerű a képlet, 5×8=40 órát dolgozom. Csakhogy itt megjelent az osztás is. Eddig azt tudtam, hogy 5 napot dolgozok hetente. A napokat órákra osztottam, és azokat számoltam meg. Egy másik példával élve, ahhoz hogy megtudjam, 4 zacskóban mennyi aranytallér van, ahhoz a zacskókat szét kell darabolnom.

Látható, hogy ami az aritmetikában tiszta és egyszerű, az az életben összetett is lehet, más perspektívából egészen mást is jelenthet. A matematika az esetek többségében nem foglalkozik minőséggel, ha igen, akkor mennyiséget konvertál belőle. A valóságban nem igaz, hogy 1/2 + 1/2 = 1. Kérdezd csak meg a kisfiút, miért nem örül annyira annak, hogy van két fél labdája, mint annak, mikor egy egész labdája volt.

Azt gondolom, hogy a matematika és úgy általában a tudományok valóban képesek arra, hogy a világról (rész)igazságokat állapítsanak meg. Viszont azt is gondolom, hogy nem elegendő a tudomány útját járni, hogy az igazságot felfedezzük. A tudomány, ha megvizsgálja a televízió működését, akkor meg fogja állapítani, hogy a televízió nem más, mint milliónyi piros, zöld és kék lámpák együttese, amelyet egy bonyolult mechanizmus kapcsolgat. Ha a tudomány szemével nézem, eltűnnek a színek, eltűnik a képen látható táj, és eltűnik az érzéseket, gondolatokat megindító film. Hogy egy régebbi megfogalmazással éljek: Ahhoz hogy a tudomány megvizsgálja, hogyan működik egy macska, ahhoz szét fogja szedni, és amit kapni fog, az egy nem működő macska lesz.

Félreértés ne essék, a tudománnyal nincsen bajom, azt hasznosnak tartom magam is. Amivel szemben viszont kritikus vagyok, az a tudományos élet – és itt elsősorban a természettudományra gondolok –, a tudományos világkép, amely szerint amit a tudomány nem tud igaznak megállapítani, az szükségszerűen nem is igaz, sőt nem is létezik. Pedig oly sok minden van, amivel a természettudomány nem foglalkozik. Erkölcs, igazságosság, költészet, szépség, hit, akarat, szeretet, áldozathozatal? Csak futólag és felszínesen lehet egy-egy tudományos eszmefuttatás témája. Avagy melyik tudományos értekezésből tudhatnád meg, hogy egy régi barátod, ha megbántott, akkor arról mit gondolj te magad?

Sokan látják a tudomány korlátosságát, és esnek olyan csapdába, hogy elutasítják azt, amit a tudomány megállapít. Ez ugyanolyan balgaság. Amit a tudomány a maga szerény módján megállapít, az valóban igaz is. Mert hát hogyan is alakult ki a tudomány? A tudomány – klasszikus értelemben – mindenki által igaznak vélt megállapításokból, mindenki által elfogadható következtetési rendszer segítségével – logika – állapít meg a világról dolgokat. Ha valaki képes a logikus gondolkodásra, akkor a kiinduló axiómákból maga is ugyanazokra a következtetésekre kell hogy jusson, amit a tudomány megállapít. Ha a matematika megállapítja, hogy (a+b)×c = a×c + b×c, akkor az igaz is. Sok olyan magát ezoterikusnak mondó „tudomány” létezik, amelyek megállapításai, sőt alaptételei tudományosan cáfoltak. Jó példa erre az aura. Hogy az aura létezik, azt a tudomány nem cáfolta meg, sőt el tudok fogadni olyan tudományos feltételezést, amely szerint még értelmezhető a jelenlegi tudományos gondolkodással is. Ellenben bizonyos aurafotózási eljárások hitelességét a tudomány képes cáfolni, vagy legalábbis nagyon ellentmondásossá tenni. (Például ha vizet cseppentek az ujjamra, akkor más lesz az aurám, sőt mindenkinek más lesz, még a gombostűnek is, aminek ugyanúgy aurája van ezek szerint, mint nekem. Merthogy az szóban forgó aurafotózás egyszerű elektromos ellenállást mér, és abból csinál nagyon plasztikus, színes fotómontázst.) A tudomány ott is „csalni” szokott, hogy azáltal, hogy az aurafotózásról, mint kókler, profitorientált kuruzslásról lerántja a leplet, egyben azt gondolja, hogy ezzel az aura kérdéskörét is „letudta”.

Van olyan ezoterikus tudomány is, amelyet a tudomány képes cáfolni. Ilyen például az alkímia által elért „eredmények”, vagy az asztrológia. Csakhogy a tudomány félreérti ezen ezoterikus tanok mondanivalóját, talán azért is, mert azok, akik ezekkel a tanokkal korunkban foglalkoznak, maguk sem értik jól, miről is szól az egész. (Ők általában arról ismerhetők fel, hogy megpróbálják természettudománynak mutatni azt, ami természeténél fogva nem mérhető, tehát nem kerülhet a természettudomány tárgykörébe.) Az alkímia nem az aranycsinálás tudománya, és az asztrológia sem arról szól, hogy a csillagokban kiolvashatóan le vannak írva az emberek jellemvonásai, sorsa.

A tudomány egy út az igazság felé, de önmagában nem vezet oda. Ha az igazságot, tudást, bölcsességet keresed, akkor a tudomány nem elegendő, de nem is megkerülhető. A tudományt arra kell használni, ami, azaz mindenki által azonosan elfogadható megállapítások összességeként, amelyek a tényleges világ működésének egy bizonyos szeletét képesek leírni.

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.