Részben hobbiként, részben tanulásként időm egy részében kisplasztika festéssel foglalkozom. Szóba került, hogy mi újszerűségre törekszünk, és nem eredetiségre. Mit is jelent az egyik, és mit a másik?

Az újszerűség szóban benne van az új szó, tehát valami olyan fogalom ez, amely megmutatja, hogy az adott dolog egy bizonyos szempontból új. De benne van az is, hogy nem új, hanem csak új-szerű, azaz tulajdonképpen régi. Ha én egy egyiptomi istent festek meg egy műkőből készült kisplasztikán, akkor nagyon sok szempontból új az, ahogy csinálom. Például nem egy piramis falába vésem a kontúrokat és festem meg azt, hanem egy falra akasztható műkőn. Akrilfestékkel festek, holott az egyiptomiak régen nem ezt használták. Ebből a szempontból új az, ahogyan elkészítem. De régi abból a szempontból, hogy az ő gondolkodásukat, filozófiájukat híven őrizve készítem el azt, amit elkészítek. Nem változtatok az alakokon, szimbólumokon, színeken. Azért, mert tudom, hogy amit ezek az alkotások megfogalmaznak, azok nagyobb bölcsességből fakadnak, mint amit magaménak mondhatok. Nem adok hozzá, nem veszek el belőle, azaz nem formálom át tudatosan, vagy tudatlanságomból fakadóan a mondanivalóját. Miért? Mert úgy gondolom, nem lehetek benne biztos, hogy amit lehagyok, vagy megváltoztatok egy kifejezésmódban, az nem lényegileg fontos. Úgy gondolom, hogy ha azok az emberek élnének, akik az eredetieket alkották, ők is használnák az időközben feltalált, használt eszközöket. Mert miért is ne használnák, ha azzal a mondanivaló ugyanúgy megfogalmazható – ha nem jobban –, és ráadásul kényelmesebb, praktikusabb?

Az eredetiség egészen mást jelent. Az eredetiség azt jelenti, hogy amit csinálok, az valaminek az eredete, kiindulópontja, azaz nincs azt megelőző dolog, ami forrása lenne. Ezt a jelenséget még rövid rockzenész „pályafutásom” alkalmával sikerült megismernem. Az én célom az volt, hogy önmagam szórakoztatására, a zene mélyebb megélésére, a zene újraalkotás öröméért zenéljek. Inkább híve voltam annak, hogy lehetőleg autentikusan eljátsszuk azt, amit már előttünk mások megkomponáltak. Viszont az együttesünkben volt olyan tag, akinek más volt a célja. Valami eredetit, valami igazán különlegeset, soha nem hallott zenét szeretett volna csinálni. Talán azért, mert azt gondolta, ezzel lehet „befutni”, ettől leszünk ismertek. De amit csinált, az vagy besorolható volt valamilyen eddig ismert kategóriába, vagy hallgathatatlan. Talán azért, mert az alkotás nem belülről fakadó természetességgel jelent meg. Írtunk saját zenét is, és én elégedett voltam, ha valami belülről fakadóan alkotódott meg általam, megmutatva képességeim legjavát. Elégedett voltam, ha hozzá tudtam fűzni a magamból fakadót ahhoz, amit értékesnek, értékesebbnek tartottam.

Van valami belső önellentmondás az eredetiségre törekvésben. Egyrészt benne van az a belátás, hogy az, ami valaminek a gyökere, az elismerésre méltó, amit követnek, az értékes. Viszont elveti azt, hogy ő maga kövessen másokat. A másik ellentmondás az eredetiségben az, hogy nem tűri, hogy valami jobb legyen nála. Nem csak azzal a vággyal indul az eredetiségre törekvés, hogy eredete legyen valaminek, hanem egyben elhiteti magával, hogy ő egyben a tökéletes megvalósítása is annak az újnak, amit létrehozott, és minden egyéb csak hitvány másolat.

Mégis mi okozza ezt a nagy eredetiség kultuszt? Véleményem szerint korunk egyik betegsége, a versenyszellem. Mindent versenynek tartunk, még az alkotást is. Aki nem nyeri meg ezt a versenyt, az értéktelen. Mindenki híres akar lenni, hogy elismerjék, mennyire értékes ember ő, még akkor is, ha igazából érzi, hogy nincs meg az a képessége, amitől kiemelkedőbb lenne a többieknél. Mindenki feltaláló akar lenni, miközben lenézzük azt, aki egyszerűen mások tudását megérti, és továbbadja. Ha valaki matematikát tanít egy általános iskolában, akkor valahol őt a mai kor vesztesnek tartja, holott ő pontosan azt csinálja, amihez a legjobban ért, képességeit, tudását ebben a szerepben tudja legjobban nyújtani, és valóban értékes, hasznos az, amit csinál.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.